Sziasztok! Épp most tettem fel a következő fejezetet, jó olvasást hozzá! Mielőtt kilépnél, légy szíves dobj meg egy véleménnyel!
Köszönöm: Arassea

                                                            Harc az erdőben

Ekkor hirtelen csörtetés hangzott az erdő felől.
 - Yrch!-kiáltott Arimer.
 - Orkok!-mondta Elter és Gimli kórusban.
 - Mit tegyünk?-kérdezte Szilszakáll.
Arimer vette kezébe a dolgokat.
 - Fangorn és Édipofi! Menjetek a barlanghoz, és rejtőzzetek el! Ha baj van, tudjátok a jelszót! Gimli, te velem jössz, mi megkerüljük őket, és hátulról támadunk! Legolas, te és Elter maradjatok itt, ti lesztek a csali! Ha ez az a csapat, akiket délelőtt figyeltem, akkor kemény harc lesz várható. Majdnem harmincan vannak, jól felfegyverkezve, könnyű ruhában, így jól tudnak mozogni. Mikor látótávolságba kerülnek, akkor ti megtámadjátok őket a fák közül. Erre remélhetőleg megzavarodnak, így nekem és Gimlinek könnyebb lesz hátulról támadni. Mindenki kész? Akkor indulás!
Úgy tettek mindent, ahogy Arimer mondta. Szilszakáll és Édipofi elosontak a barlanghoz, Elter és Legolas elrejtőztek a fák között, Gimli pedig a tünde-lánnyal megkerülte az orkokat.  Mikor az orkok megfelelő távolságba értek, Legolas jól irányzott lövést adott le, Elter pedig botja segítségével egy csapat éles szélű levelet uszított rájuk. Ez a váratlan támadás megzavarta őket, így Arimer és Gimli bátran rájuk ronthatott. A tünde-lány elképesztő gyorsasággal lőtte ki nyilait, Gimli pedig a törpök elszántságával forgatta a fejszét. Már nagyjából tucatnyi orkot megöltek, mikor az orkok úgy döntöttek, hogy védekezni kéne. Csatarendbe szedték soraikat, és a négy jóbarátnak azt kellett látnia, hogy hirtelen támadókból védekezőkké váltak. Egyre jobban összeszűkítették a kört, amiben álltak, és Arimer azt vette észre, hogy már Gimli hátának támaszkodik, aki mellett ott állt Elter falfehér arccal, Legolas pedig épp most ért mellé, felajzott íjjal, és éles késsel. A tünde-lány halkan megszólalt:
 - Legolas! Míg elszámolok háromig, készítsd elő az összes nyilad és a késed! Háromra kitörünk. Elternek már jelt adtam, így tudja a dolgát. Gimlivel mit csináljunk?
 - Majd én szólok neki.
 - Rendben. Tehát egy, kettő, HÁROM!
 - Elbereth!-hangzott fel a két tünde hangja, és kilőtték nyilaikat, elővonták késeiket, és kaszabolták az orkokat. Fél órán belül még csak hírvivője sem maradt a büszke északi népnek, hőseink pedig a barlang felé igyekeztek.
 - Ez volt aztán a harc!-áradozott Gimli-azoknak a barbároknak megmozdulni sem volt idejük, már hanyatt vágódtak! Arimer! Te ügyes  harcos! Te bátor leány! Te áldott kezű tünde!
 - Hagyd abba, Gimli-nevetett a halálra dicsért lány-még a végén teljesen elrontasz!
 - És az a tehetséges mágus, Elter! Az egyik pillanatban még sehol semmi, a másikban pedig bumm! Az összes avar a fejük tetején! Ó, micsoda csavar volt! Az én drága Legolas barátom se volt semmi! Lőtte a nyilait, vágott a késével, legalább egy tucatot lekaszabolt!
 - Nem volt az annyi, barátom-mosolyodott el Legolas-de magadat kihagytad. Pedig a törpök népének nem lehet oka szégyenre miattad. Senki nem forgatja nálad jobban a fejszét!
 - Köszönöm, Legolas.
 - Szívemből mondtam, hidd el.
A kis társaság beszélgetve és nevetve közelítette meg a barlangot. Arimer gyorsan előrefutott, hogy előkészítse szerény lakhelyüket a vendégek számára, és elállt a lélegzete. Az odú feldúlva, Édipofi sehol, Fangorn úgyszintén.